1. |
Égig Emelt Falak
02:40
|
|||
Halottak karmai közül félkész terveket porlaszt ki
haldokló természetünk utolsó szenes lélegzete.
Ha kívűl marad önmagán is a részévé válik,
pillanatnyi nyugta se lesz bárhogy számol százig,
Félelmet árasztó megosztó jellem,
saját hibáin lovagol önmaga ellen.
Hibái kövén a kudarc a malter,
gondolatfalára kérdőjeleket kapar fel.
Szövögetett tervei pókhálóként fonják körbe,
de a biztonságtól való félelme láncolja börtönbe.
Kitörni akar de maradásra kész,
maradandót nemzett, majd feledésbe vész.
Orrát dörgöli az aszfalt arcába, és szipogva vágyik a nulla órára.
Hibái kövén a kudarc a malter,
gondolatfalára kérdőjeleket kapar fel.
Lángoló bűntudatra receptre írt fagyhalál,
hamis hangokba fullad bukása hajnalán...
|
||||
2. |
Megmentő Reggel
01:59
|
|||
nem vártam mást bevallom. -mondta égre meresztett szemmel.
saját álmai közül kirekesztve talált rá a megmentő reggel.
-a sebeid csókoltam, pedig tudtam, hogy undorító,
hogy lesz-e holnap az nyugtalanítóan elgondolkodtató.
az üvegbe zárt holnap szélén várta, hogy végre jobb legyen,
elfeledve, hogy a régmúlt mára már a jelen.
bárcsak tudná, hogy agyába mely kép égett bele,
de a vakító neonfény közt elhalványul szeme
túl korán érte a bekövetkezhetetlen,
a hibái ára úgy látszik megfizethetetlen,
az égen míg elvonult a felhők vak bája,
a lemondás illata hatolt álmai útjába
sem a megmenthetetlen, sem a megmenthető előre nem hozta
végül saját lelke lett örök megnyomorítója
|
||||
3. |
Látszat
02:22
|
|||
tengermély szemgödörben nyughatatlan vérférgek,
az elhalasztott járványokért most kárpótlásként élnek
hibáztatni bárkit? ezek csak félnek és várnak
lelkük helyén a századok bűne, szívükben halt meg az összes bánat
majd a bánat szagából haragfoltok lettek,
amik lassan mindent, mi fontosnak hitt idézőjelbe tettek,
eddig senki sem látta, hogy a halál készenáll,
mert idő sem volt észrevenni, hogy a szívünk másé már
öt perc néma harag, tízezer néma bánat
mértéktelen szófogadás, értéktelen minden látszat
mert ragyogva válik értékké az értéktelenség,
míg lelked romján ujjáépül az elégedetlenség
tested sűrű ragyogásban semmivé árad
még akkor sem érzed hogy a te életed volt látszat
|
||||
4. |
Árvagyár
00:40
|
|||
A haladás kéményei az égre fújják a hanyatlás porát,
a gyermeked már most láthatja meghalni önmagát.
Semmibe szülve, nem menekülve, újszülöttként meghalna már,
füstöt okádva, szennyet gyártva, túltermel az árvagyár.
csak én vagyok ébren,
de nem bírom tétlen,
szívszorító létben
|
||||
5. |
Néma Jelenlét
02:09
|
|||
két cseppnyi réteg a tengere, s túlvédett
mert két kézzel karmolja, mint ébenfa a rétet,
míg zúgott partok medrében a végtelenség vére
ő könnyelműen végignézte mi mehet, mi mehet most végbe?
hány üres éjszaka jutalma e tudás?
végtelen mezők romjain átkozás
elmarasztalt lélek nélkül hiánya a szépnek
visszakapott álmok helyett fordul most az égnek
minden halott mi valaha ragyogott!
két kézzel könyörög, szemei fanyarok...
két cseppnyi víz, mely korhadt bőrét marja
kibírhatatlan fájdalomként igazságot hagyva
ő sem érzi, hogy tettei az agyát tépik szét
a vak remény a jóban eltompítja veszélyérzetét
akár e millió égbe zengett ima,
még ha lenne ott bárki, az sem segítene soha
egyre csak sírva ordít, ordít a kegyelemért
egy világba, melyet elpusztított a néma jelenlét
|
||||
6. |
If you like fucklikebunnies, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp