1. |
Még Nem Süllyedünk
01:48
|
|||
|
egy ég alatt szenvedünk, egy ugyanolyan ég alatt drágám...
álmodat míg egy álszent őr őrzi, engem a pokolszínű emberalak,
holnap majd a felszín alatt főszerepet kap a harag.
ma a selymes habok közt horgonyzom,
várva, hogy a szikláknak csapjanak a hullámfalak
|
||||
2. |
Éjfél Sem Múlt
02:16
|
|||
|
jeges szél fúj, a rozsdás csavarok kapaszkodnak a fába,
arcom hideg, nem kértem, de enyhülést hozott a hajnali pára.
éjjel vihar tombolt, átrendezve az apró kertet,
mint egy gyilkos hullám törte meg a halotti csendet.
a sorstársak halk közönnyel üdvözölték az éjjeli vendéget,
unottan bámulva a szemhéjuk belsejében élő sötétséget.
éjfél sem múlt, de a vihar továbbállt,
hogy megkeserítse máshol az éjszakát.
itt szívesen látják, mert itt minden nap ugyanaz,
és a koporsókba amúgy sem jut be a jeges fagy
amit itthagyott az csak a szél,
ami megmozdítja azt is, ami már rég nem él.
elmúlt mégegy lakótelepi éjszaka,
egyel kevesebb maradt hátra, de a következőt várva
még nem veszett el a remény, hogy a nap többé nem kel fel a világra
|
||||
3. |
Elbukott
03:12
|
|||
|
zsúfoltan a térben...
kevesebb, mint hat láb mélyen,
végleg bezárva,
akár egy borjú, aki kész a mészárlásra
ott fekszik ő, mozdulatra képtelen,
falak fogják közre, s tartják mereven
talán emberi hús veszi őt körbe?
felülni nincs helye...
szívesen elvesztené az eszméletét
a viharos éjszakán a szálkás fán fekve.
azt kívánja bárcsak levethetné a húsát csupasz csontig, vért izzadva
de néhány gondolat az ellenállásról, ami zavarát okozta,
hirtelen elhalványul, ahogy mozdulatlan társára néz
az acélszögek vérrel csillognak az egyenlítői forróságban
elbukott...
nincs remény...
|
||||
4. |
Égtájak Közé Zárva
01:53
|
|||
|
nem tudom épp hol járok, csak türelmesen várok,
mint a megfáradt költő zakóján az alkoholgőzbe itatott széttépett álmok.
előttem van észak, vagy mindjárt onnan kél?
a város álmosan nyugszik, talán a völgy felé lesz dél
csak marna még a mély bús fájdalom
a bordáim közt lüktető ártalom,
melyre a magány most szánalmas válaszom,
s a millió idegen csillag is csak ártalom.
nem értem, de nem félek, hisz te sem látod lángját
mely a vonatajtó rései közt szétszórta szivárványát
nem köpném szembe életemnek e dohányfüstös pirkadatát
csak szeretném érezni, hogy több vagyok...
|
||||
5. |
Otthon, Szürke Otthon
05:02
|
|||
|
halk félelmed hallom csukott szádból,
gondolkodás nélkül reméled, hogy ez csak álom.
percek még vannak hátra, napok nem is voltak,
mint üres méhben a meg nem született holtak.
akár a millió égbe zengett ima,
ezt sem kell senkinek meghallani soha.
az ártatlan hétköznapok egysíkú vágya
borul most kényelmetlen halálos ágyára
egyre csak félre hullnak a gyászra vélt könnyek,
hát másodpercek múlva az örömtől veszti őket.
szerte zúgó világ előtt fakó parkettás szoba
egy hely, ahol létezni tudott, de elrejtőzni soha
a régi álmok a színes falán, a könyvespolc mögött,
vastag porral takarva tán, de a pókhálók között...
a pókhálók közt veszett el harca,
ahová soha nem láthat be reményvesztett arca
sem a megmenthetetlen, sem a megmenthető előre nem hozta
végül saját lelke lett örök megnyomorítója
|
||||
If you like fucklikebunnies, you may also like:
featured on Bandcamp Radio Apr 12, 2024
go to album
Breathless indie pop from Oakland group neutrals, who mine the classic spirit of Sarah Records to terrific result.
go to album
A no wave oddity out of the Netherlands, Geo make warped and dissonant dance party punk rock.
go to album
Dead Cross, Retox, and Qui members dish out subversive hardcore with an indignant smirk; come for the riffs, stay for the synth experiments.
go to album
Sinister Feeling
by Sinister Feeling
featured on Bandcamp Radio Mar 29, 2024
go to album
This Is All We Ever Get
by SPACED
Knockout debut from a Buffalo, New York-based hardcore band who like their riffs sick, their drums fast, and their choruses sticky-sweet.
go to album
Marbled Eye makes a fundamental kind of post-punk, a volatile mix of muscle and misery.
go to album
